Hozzátartozóként is fontos tudni, hogy a daganatos betegség és a daganatellenes kezelések milyen kihatással lehetnek a betegek csontjaira és mit lehet tenni a kóros csonttörések kockázatának csökkentése érdekében.

A csontok egészségének megőrzése a hosszú távú életminőség egyik záloga. Amint arra a rakgyogyitas.hu cikke rávilágít, a csontszövet folyamatosan átépül, ezért érzékenyen reagál a hormonális változásokra, az anyagcserére és a daganatellenes terápiák hatásaira. A rák közvetlenül és közvetve is gyengítheti a csontokat, ezért a csontok védelme az onkológiai ellátás szerves része kell, hogy legyen.

A csontrendszer a daganatok egyik leggyakoribb áttétképző helye. Prosztatarák, tüdőrák, emlőrák esetén az áttét akár első tünet is lehet. A csontáttét fájdalmat okozhat, mozgáskorlátozottságot okozó töréseket, idegrendszeri szövődményeket is kiválthat. A csontok állapotát a CT, MRI, PET-CT is jelezheti, de célzott csontvizsgálat izotópos csontszcintigráfiás vizsgálattal történhet. Csontáttétek esetén a daganatellenes és a csontanyagcserére célzottan ható gyógyszeres kezeléseken túl a sugárterápia hatékony lehet a csontfájdalom helyi csökkentésében vagy a törésveszély mérséklésében, bizonyos daganattípusoknál pedig radioizotópos kezelés is szóba jön.

A csontok akkor is károsodhatnak, ha nincs áttét. Számos daganatellenes kezelés mellékhatásként gyorsítja a csontvesztést. Az emlőrákban vagy prosztatarákban használt hormonterápiák csökkentik a nemi hormonok szintjét, ezzel felgyorsítják a csontbontást, a csontritkulás életkorral egyébként is fokozódó ütemét. A hosszabb ideig adott kortikoszteroidok szintén gátolják az új csont képződését. A mozgáshiány, az izomtömeg kóros csökkenése (szarkopénia), a fehérjehiány vagy a D-vitamin alacsony szintje ugyancsak hozzájárulhat a csontok gyengüléséhez.

A csontsűrűséget DEXA-vizsgálat méri, a laborvizsgálatok pedig a kalcium- és D-vitamin-szintet ellenőrzik. A törési rizikót több tényező alapján becsülik meg: életkor, testalkat, korábbi törések, gyógyszerek és életmódbeli szokások egyaránt fontosak.

A csontok védelmében az egyik legfontosabb eszköz a csontbontást lassító gyógyszerek használata. Ide tartoznak a biszfoszfonátok és a denosumab hatóanyag, amelyekkel csökkenthető a törések, a fájdalom és a csontszövődmények kockázata. Ezek alkalmazása előtt és közben szükséges a megfelelő D-vitamin- és kalciumbevitel az étrendből, vagy orvosi előírás alapján kiegészítő készítményekkel. Továbbá elengedhetetlen a fogorvosi ellenőrzés, mert ritka mellékhatásként súlyos állkapocsproblémák jelentkezhetnek.

Nem csontáttétes esetekben a csonterősítő kezeléseket nem onkológus rendeli, hanem például reumatológus, endokrinológus, a csontritkulás rendelésen dolgozó nőgyógyász vagy szakorvosi javaslatra a háziorvos.

A mindennapokban a mozgás bizonyul az egyik leghatékonyabb csontvédő módszernek. A terheléses gyakorlatok – például a tempós gyaloglás vagy a könnyű erősítő edzés – serkentik a csontépítést és javítják az egyensúlyt, így csökkentik az esésveszélyt is. Csontáttét esetén azonban csak egyéni gyógytornász-útmutatással, kifejezetten biztonságos gyakorlatok javasoltak. Fontos a lakókörnyezet biztonságossá tétele is: a bizonytalan járás vagy a rossz látás ugyanis önmagában növeli a törések kockázatát.

A csontok védelme a daganatkezelés szerves része. A gyógyszeres védelem, a táplálkozás, a mozgás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a csontok hosszú távon is jobban megőrizzék erejüket.

Forrás: rakgyogyitas.hu